Jövök, megyek a keszthelyi Tescoban, és megszólal a telefonom. Egy kedves, bár kicsit riadt női hang kérdezi, igaz-e, hogy foglalkozom gyerekek problémájával is. Igen, vágom rá, majd mondom tovább a szokásos szöveget, hogy a tapasztalataim szerint a gyerekek 16-17-18 éves korukig a szülőknek tartanak tükröt, így nálam az a szabály, hogy előbb a szülővel, szülőkkel dolgozom, és ha a gyerek állapota nem javul, akkor - amennyiben az életkora engedi - a gyerekkel minden ellenszolgáltatás nélkül találkozom. Erre eddig 2-3 esetben került sor, pedig sokan keresnek meg gyerekek problémája miatt is.
- De én már hétszer állítottam nyár óta - hangzik a válasz.
- Bocsánat, hányszor? - kérdezek vissza. - H É T S Z E R?
Aztán még beszélgetünk egy kicsit. valószínűleg én vagyok az itteni nagyáruházak réme, mert sokszor a sorok között megbújva mondom a telefonomba tutit, és aki csak néhány mondatot kap el, néz nagyokat. Persze volt már olyan is, hogy valaki hosszú időn át mellettem pakolt, nézegetett, és közben fülelt:-)
Jól irányzott kérdésekkel kikerekedik a történet: válás, a nő gyűlöli a gyerek apját, a kisfiúnál - aki nem tud választani a szülei között -, bekapcsol a rejtett lojalitás, és mindent felnagyít magában amit csak tetten ér az apjából. Hogy ebből ennyi indulat kerekedik, erősen gyanús. Az anyjának eleve van valamilyen elakadása a férfiakkal, esetleg a saját apjával?
- Igen, válaszolja ő, apám meghalt....
Eddig soha nem kérdeztem azoknak a családállítóknak a nevét, akik vélhetően kóklerek. Most megtettem.
Hallani akartam, ki az, aki hétszer futott neki annak, ami nagy valószínűséggel 1 (E G Y) állításban orvosolható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
