Lassan pakolok, a napi rutin most felborul, holnap reggel már üresen maradnak a bögrék, poharak. Csend van, de valahogy mégis vibrál a levegő. Itt maradt és egy kicsit még él megannyi energia, beszélgetések lenyomata. Amikor a kapu bezárul, nagyot sóhajtok, aztán leülök egy székre, nem arra, amiből…
